Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. rész

2015.11.05

Íróasztalomnál ülve, végig az Alice Nine együttesen jár az eszem, egyszerűen nem értem őket, bár lehet jobb is így.

Merengésemet a telefon csörgése szakítja meg. Ismeretlen szám. Most komolyan ne már . . .

Sóhajtva nyomom meg a zöld gombot a telefonon.

- Igen tessék *szólok bele*

- El-elnézést Sora-t keresem a nevem Jung Yong Hwa *szól bele zavartan*

- Ahh Hello miben segíthetek *érdeklődöm megkönnyebbülve*

- Sajnálom, hogy zavarlak, de úgy volt hogy kapunk eligazítást, de mi még olyat nem kaptunk és az egyik kollégád adta meg a számodat *magyarázza*

Basszus tényleg igaza van náluk nem voltam csak . . .

- Jaj ne haragudjatok rám kérlek máris megyek melyik teremben vagytok most? *érdeklődöm de aztán leesik, hogy még azt se kapták meg* - Ahh ne haragudj inkább azt mondd hol vagytok hiszen a teremet még nem tudjátok hol van *teszem hozzá rögvest*

- Semmi baj, öhmm lent vagyunk az étterem részlegnél *válaszolja kedvesen*

- Máris ott vagyok *válaszolom és már teszem is le a telefont, majd szedem össze magam és rohanok is hozzájuk le*

Fogalmam sincs hogy felejthettem őket el, jah de mégis van, két szó Alice Nine . . . Fene hogy nem őket hagytam utoljára . . .

Amint leírtam az étteremhez a fiúk a falnál állva várnak rám. Miért nem ültek le? Túlságosan is rendesek ezek a fiúk, már most imádom őket, igaz eddig is imádtam őket.

- Sziasztok kérlek ne haragudjatok rám, nagyon sajnálom *hajolok meg előttük*

- Ugyan, semmi baj hallottuk, hogy sok mindenki van még rajtunk kívül *néz rám kedvesen mosolyogva YongHwa.* Mondtam már hogy imádom?

- Ez még nem mentség arra, hogy elfelejtettelek titeket ilyet sose csináltam még és ígérem soha többet nem fog előfordulni *mondom őszintén nézve rájuk*

A fiúk csak kedvesen mosolyogtak rám. Beszélgettünk még pár sort és miközben a terem felé vittem őket, nekik is elmondtam az itteni szabályokat. Végig nagyon kedvesek voltak és illedelmesek is. Csodálatos emberek, de tényleg. Örülök, hogy őket én kaptam meg és nem más.

- Akkor én most elköszönök és mint már említettem hívjatok ha bármi gond lenne *mosolygok rájuk*

- Úgy lesz mindenképp *mosolyognak ők is rám majd elköszönök tőlük és utam ezúttal a többi banda felé veszem. Sosem lehet tudni, nem-e kell nekik valamiben segítség.

Miközben sétálok egy ismerős hangot hallok meg. Kira. Vajon kivel beszélget? Lépek közelebb de azonnal el is rejtőzöm. Basszus nem hiszem el. Nem elég hogy hallgatózok, de de egyszerűen nem bírok magammal kíváncsi lettem miért pont Ő vele beszélget.

Ugyanis akivel épp társalog az nem más mint Hiroto. Úgy tudtam, hogy nem kedveli. Bár lehet valami gondja van ezért kérdez tőle.

- És most mit kéne tegyek, ha? Mit vársz tőlem *kérdi tőle Kira kicsit sem kedves hangnemben*

- Tőled? Csak az igazat, miért hagytál akkor ott? *kérdi tőle Hiroto szintén nem barátságosan*

Várjunk, mi? Mit jelentsen ez? Hallgatózásom most abbamarad, ugyanis a telefonom csörögni kezd.

Basszus ezt miért nem kapcsoltam ki *morgok magamban majd esik le, hogy most bizony én lebuktam.*

Előlépek rejtekhelyemről és a másik irányba kezdek el lépegetni miközben felveszem a telefont. Nem szabad hátranéznem, bár ezen a nagy lebukásomon fogalmam sincs mi segíthet, ezt tuti nem magyarázom ki.

- Igen tessék *veszem fel a telefont de a szívem őrült kalapálása nem marad abba*

- Hol vagy most *érdeklődik a vonal  másik végén Dan*

- Öhmm épp a folyóson *válaszolom, de nem állok meg egy percre sem*

- Ide tudnál jönni az irodámba *érdeklődik*

- Persze máris ott vagyok *teszem le a telefont majd lépek illetve lépnék tovább ha valaki nem akadályozna meg ebben*

Mi a *nézek hátra az illetőre aki épp a vállamnál fogva akadályozott meg további lépéseimben.

Neeee *sikoltok magamban ugyanis Hiroto áll most már velem szemben nem épp barátságosan nézve rám.*

- Megtudhatnám miért is hallgatóztál *kérdi tőlem*

- Én? Hallgatózni? Nem is tudtam hogy ott vagy *próbálom a hülyét tetetni, de ezzel csak rontottam a helyzetemen mert Hiroto keze ami a vállamat fogta most erősebben szorított*

- Hééé ez fáj *szólok rá és próbálom leütni kezét a vállamról, de ezzel csak azt értem el hogy a másik kezével lefogja a kezemet*

- Ne játszd a hülyét. Inkább válaszolj a kérdésemre. *néz rám mérgesen*

- Áuu tényleg engedj már el *szólok rá mérgesen*

- Még mindig nem válaszoltál *mondja ugyanúgy*

- Ahh nem hallgatóztam de tényleg, véletlen voltam arra nem akartalak titeket megzavarni de ne aggódj nem hallottam semmit se *válaszolom nyögdécselve.*

- Nah persze szerinted ezt elhiszem *kérdi és enyhít a szorításomon*

- Engedj már el te barom *morgom és szabadítom ki magam keze fogságából.*

- Barom? Szép mondhatom, nem elég hogy hallgatózol, hazudozol, de még ez is. Nem kéne ezért hisztizni, örülj hogy nem durvultam be. Amit valljunk be jogosan megtehettem volna, hiszen csak egy sunyi kis dög vagy *mondja mindezt a szemembe nézve*

- Tessék? Mégis mit képzelsz magadról? Kellett neked a folyóson beszélgetni, nem az én hibám ha meg is hallok valamit *morgom mérgesen*

- Talán nem elbújni kellett volna hanem tovább lépkedni mellettünk *vág vissza.* Ahh utálom, de ebben igaza van. Viszont akkor sem kéne így beszélnie velem.

- Fogd be *morgom és fordítok neki hátat*

- Ne olyan sietősen, mond el mit hallottál *fordít maga felé újra*

- Nem érek erre rá a főnököm hivatott *válaszolom és indulnék el újra, de persze ő ezt nem hagyja*

- Nem az én gondom, de ha már ennyire sietsz akkor út közben mesélsz nekem *mondja és karon ragad és úgy indul el*

- Engedj már el nem igaz hogy folyton fogdosnod kell *szólok rá mérgesen és veszem ki a kezem a kezéből*

- Fogdosni? Fogdos a halál, akarod tudni milyen az ha fogdoslak *néz rám felvont szemöldökkel*

- Ha meg akarsz halni hajrá *morgom vissza*

- Ne aggódj, vicceltem egy újjal se érnék soha hozzád *vigyorogja*

- Menj a fenébe *morgom tovább*

- Szóval válaszolj, mennyit hallottál *kérdi újra meg*

- Ahh nem sokat sőt semmi fontosat, csak azt hogy kérdezted tőle „miért hagytál ott akkor” *válaszolom őszintén, hiszen már minek hazudjak.*

- Biztos csak ennyit *néz rám érdeklődön*

- Igen biztos, de ha már elmondtam, elmondanád hogy mégis miről beszéltél? Ismered Kira-t *kérdem tőle*

- Feleslegesen érdeklődsz, nem fogok erre válaszolni, mivel semmi közöd hozzá és legközelebb ne hallgasd ki mások beszélgetését *válaszolj és indul el másik irányba*

Legszívesebben utána mennék és felképelném, de igaz ami igaz nem kellett volna kihallgatnom őket.

Dan végül csak megkérdezte, hogy minden jól megy-e és reméli bírok ennyi együttessel. Megnyugtattam, hogy minden rendben van és megígértem neki, ha netán soknak tartanám majd akkor szólni fogok neki.

Tényleg szerencsés vagyok, hogy ilyen munkahelyem lehet és ilyen jó a főnököm aki tényleg őszintén aggódik mindenkiért aki neki dolgozik. Ezért is fogok mindent beleadni, keményebben fogok dolgozni és nem hagyom, hogy ezt bárki is elrontsa nekem. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.